Sorry, no posts matched your criteria.

Miért ne maradhatnátok csak barátok az exeddel?

Szakítottatok. Most már TÉNYLEG vége mindennek. Kínlódtatok Isten tudja meddig, reménykedtetek abban, hogy „jaj, majd minden jobb lesz”, vagy „majd én megváltoztatom”. Persze, a francokat! Tengernyi megsebzettség után végre kimondtátok a boldogító búcsút, és külön mentetek. Ismerős? Feltehetőleg nem volt köztetek semmi durvaság; fizikai bántalom, mániákus féltékenység, zsarolás és ezekhez hasonló „ínyencségek”. Simán csak egymás agyára mentetek és leszívtátok a másik maradék energiáját is. A romantika a végére oly messzinek tűnt, mint hétfőn a hétvége. Mintha két ember csak testben létezett volna egymás mellett, ám a lelkük valahol egész máshol járt, talán már nem is ezen a földön. Mintha szó szerint meghalt volna a kapcsolatotok. És ilyenkor mi van? Nem az lenne evidens, hogy összepakolsz és lelépsz ebből a purgatóriumból? Oh, dehogynem, ám mégsem teszed. És miért? „Mert szeretem.” Igen, lehet, hogy őt szereted, de magadat távolról sem.

Ha szeretnéd, tisztelnéd és becsülnéd saját magad, akkor nem kínlódnál egy olyan útvesztőben, ami már hónapok óta csak egyre rosszabb utakra terelt téged – és őt is.

Vagy a másik érv, amiért vele maradsz: „Lehet, hogy párként nem működtünk, viszont remek barátok vagyunk”. Neki meg tudtam nyílni, úgy, mint másnak soha, ő meghallgatta a legféltettebb titkaimat.” Ilyenkor felmerül benned: „Akkor maradjunk barátok!” Valószínűleg benne is ugyanez motoszkál. No, meg is állapodtok ebben, és kimondjátok a kapcsolatotok új státuszát: barátság. Reméled, remélitek, hogy egy gyors megállapodással ez így is van. Nem, hamar kiderül, hogy ez ennyire nem egyszerű az elején. Végig kell nézni, ahogy a másik szép lassan felépül a kettőtök utáni gyászból, újból magára talál, megismerkedik valakivel, és hirtelen boldog lesz. Boldogabb, mint veled volt. Ez rosszabb, mint egy hideg zuhany, nem? Te is találsz valakit, nálad is végbemegy a folyamat. Végre érzel magadban egy kis életerőt, kezdesz boldog lenni. Kezdesz kivirágozni. Ekkor már egyre kevésbé mardos, hogy az exed is boldog. Itt már megszagolod a korábban említett elmélet illatát: „Akkor maradjunk barátok.” És valahogy most tudsz vele (valamelyest) azonosulni. Sokkal könnyebbnek tűnik a tudat, mint azelőtt. Kezdtek egymásnak üzeneteket küldeni. Először egy-két mémet, vicces videókat. Utána jönnek a lazább „hogyvagymizu?”, „mindenokéésott?” beszélgetések, végül ott találjátok magatokat, hogy megint sikerül beszélgetnetek. Egyre mélyebben és lazábban.

Megint érzed, hogy ott van az a valaki, akivel tudtál beszélni, meg tudtál neki rendesen nyílni.

Észre sem veszed, de az exed lassan átfordult egy kellemes baráttá. Amire szakításotokkor titkon vágytál. A „legyünk barátok” elmélet átcsapott gyakorlattá. Szóval kérdem én, miért kellene elvarrni a szálat egy olyannal, akivel lelkileg teljesen passzoltok? Egy olyannal, akivel mélyen lehet beszélgetni? Manapság annyira ritkák az ilyen kapcsolatok, s ha teheted, őrizd meg. Oké, nem ő lett a gyermeked apja, vagy nem ő lett a feleséged, viszont lelki szinten valami egészen egyedit és ritkát kapsz tőle. Az ilyen emberhez ragaszkodj, ameddig csak lehet – kár elveszíteni.  

loading...