Sorry, no posts matched your criteria.

Miért nehezebb az introvertált emberek szerelemi élete?

Nem arról van szó, hogy nem akarunk szerelmesek lenni. Inkább csak annyiról, hogy egyszerűen csodálatos a magány.

Lélegzetelállító. Sokkal színesebb a világ, mikor egyedül vagyunk. Szépen ülünk és hagyjuk, hogy magával ragadjon a környezetünk. Sokkal több mindent vagyunk képesek megfigyelni, mikor nincsen senki körülöttünk, mintha egy filmszerű diavetítés lenne a világ. Az idő ekkor megáll, majd lassan halad tovább, így alkalmunk van arra, hogy igazán be tudjuk fogadni az apró részleteket. Mindent. Senki sem sürget ilyenkor, nem jelenik meg egy képzeletbeli kar, aki rángat kifelé a zárt kis terünkből. Az idő megáll és hagyja, hogy hallgathassuk a csendet.

Nem arról van szó, hogy nem akarunk szerelmesek lenni. Nem arról van szó, hogy nem szeretnénk magunk mellé egy társat. Inkább csak annyiról, hogy a világ egy embernél sokkal jobb társ. Fel akarjuk fedezni a világot minden apróságával együtt anélkül, hogy valaki kiszakítana az ámulatból. Olyan embert akarunk találni, aki ugyanígy érez.

Elméletben ez könnyebb, mint a gyakorlatban. Megtalálni egy olyan valakit, aki tiszteli a világnézetünket, megérti a kíváncsiságunkat, és azt is, ha néha egy kis csendre vágyunk. Olyasvalaki, aki mellett igazán kiteljesülhet az énünk. Ha elmegyek a tengerpartra, s a víz messze nyúló szépségében elmerülök, igenis a társam értse meg, hogy én most ott vagyok a tengerrel; élvezni akarom a látványt, a színeket, a hangokat, az illatokat. Nagyon nehéz ilyen embert találni. Imádunk otthon lenni, körbe temetve a takaróinkkal, könyveinkkel, imádjuk, ahogyan ezek a dolgok megvédenek a világ zsúfoltságától. Nehéz olyan embert találni, aki értékeli, ha csak egyszerűen ülünk egy padon és kémleljük a tájat. Nehéz olyan embert találni, aki ennyire eggyé tud válni a világ apróságaival. Valaki, aki megért – szavak, üres magyarázatok és áldozatok nélkül. Valaki, aki ugyanebben a cipőben jár.

loading...

Nem arról van szó, hogy nem akarunk szerelmesek lenni. Inkább csak annyiról, hogy nehéz olyat találni, aki nem sürget egyfolytában, nem akar beszéltetni, amikor csendre vágyunk.

Nehéz olyat találni, aki nem sürgeti a mi kis világunkat.