Sorry, no posts matched your criteria.

Még mindig szeretlek, de nem lehetünk barátok

Mikor valaki megkérdi, ki a legjobb barátom, még mindig azt felelem, hogy Te. Olyan ez, mint valami berögződés, rossz szokás, amiből nem tudok kilépni. Te voltál a második felem, a társam a bajban. Mindig vicceltünk azzal, hogy egymás lelki társai vagyunk – s úgy érzem, ez félig igaz. Kiegészítettük a másikat. Én érzékeny voltam és törékeny, te pedig kemény, határozott. Kellettünk egymásnak, szó szerint szükségünk volt a másikra a túléléshez.

Tudom, én szakítottam veled.

Nem gondoltad soha, hogy megteszem, ugye? Egy nap úgy ébredtem, hogy egyszerűen már nem vagy elég jó nekem. Kiiktattalak az életemből, látszólag könnyen, pedig hidd el, ez volt életem legnehezebb döntése. Sokszor mondjuk, hogy milyen nehéz szakítani valakivel, azonban arról soha sem beszélünk, milyen az, amikor az exed legjobb barátod is volt. Senki sem beszél arról, hogy a személy, akit valaha annyira szerettél átváltott egy olyanná, akinek már a puszta jelenlétét sem bírod elviselni. Az érzés, mikor összefuttok az utcán és egy kínos mosollyal tovább ballagtok. Senki se mondta, hogy milyen nehéz lesz közölni a közös barátokkal, hogy már nem vagytok együtt. Iszonyatosan fájnak ezek az apróságok. De tudod mit? Nem vagyunk kötelesek olyan mellett szobrozni, aki semmibe nem néz. Ezért nem is voltam köteles melletted maradni. Tudom, hogy te voltál a második felem, a társam a bajban – a lelki társam. Ezzel egyetemben te voltál az, aki ismerte a gyengéimet és ott rúgott belém, ahol a legjobban fájt.

Szeretlek, még mindig, de nem maradhatunk barátok.

Igen, még mindig hiányzol. Ha valami történik velem, azt egyből veled akarom megosztani. Azonnal hívni akarlak, hogy elújságoljam. A számodat még képtelen vagyok kitörölni, így hidd el, nagy a kísértés arra, hogy írjak neked vagy felhívjalak. Nem tudom hol siklottunk félre, pedig hidd el, rengeted energiát feccöltem abba, hogy megértsem. Nem sikerült. Úgy érzem, talán nem egy bizonyos pont volt, hanem sok apró. Talán sosem voltunk elég jók egymásnak, de azért erőltettük a semmit. Talán furcsállod, hogy szakítottam veled. Úgy gondolhatod, hogy ha tényleg szeretlek, akkor nem hagytalak volna el. Pedig de, szerettelek, és még most is szeretlek, ez azonban már nem elég. Tudom, hogy nem vagyunk egymáshoz valók. Szerintem ezzel te is tisztában vagy. Még mindig szeretlek, de most nem rajtad van a hangsúly, hanem rajtam. Most azt akarom megtanulni, hogy hogyan szeressem saját magam. Még több párkapcsolati témát találsz itt