Sajnálom, de ha valakit szeretsz, akkor nem fogod tudni elfelejteni. Lehet, hogy egy idő után már nem fog fájni a szíved, mikor rágondolsz, nem fogsz sóvárogni utána és nem akarod minden erőddel, hogy visszajöjjön hozzád. A lelked mélyén azonban tudod, hogy azt szeretnéd, ha ott lenne veled és mindaz, amit elképzeltél, a valóság lenne. Nem lehet valakit elfelejteni, akit szeretsz. A szeretet ugyanis egy kristálytiszta érzés, ami tele van csupa földöntúli jóval. A jó hír az, hogy megtanulod, miként dolgozd fel az érzéseidet. Egy idő után el fogod hinni a saját hazugságaidat, hinni fogsz annak a mesének, amit kitaláltál magadnak csak azért, hogy őt „elfelejtsd”. Egy idő után újból talpra állsz és haladsz tovább. Ez nem azt jelenti, hogy teljesen elfelejtetted az illetőt. Mindig ott lesz benned egy aprócska molekula, ami rá emlékeztet.

Eszedbe jutnak olyan dolgok, amiket csak ő tudott belőled előcsalni: a legjobb énedet, és azt, hogy olyannak fogadott el, amilyen vagy. Ezeket nyilván nem akarod elfelejteni.

A szép dolgokhoz jó ragaszkodni, miért is ne tarthatnánk ezt az agyunk egy kis zugában?

Ha minden erőddel azon vagy, hogy valakit elfelejts, az talán a legrosszabb. Így biztosan nem fog sikerülni. Ha mindig arra koncentrálsz, hogy ne gondolj rá, akkor csak azért is fogsz. Kedvenc példám: ha azt mondom, NE képzelj el egy rózsaszín elefántot, akkor mit teszel? Nyilván az az első, hogy a rózsaszín elefántra gondolsz. Nos, itt is ugyanez a helyzet. Ha mániákusan azt mondod magadnak: „Márpedig én akkor is elfelejtem.” – akkor nem fogod. „Nem gondolok rá.” – oh, dehogynem. Szóval ne is próbálkozz azzal, hogy elfelejtsd. Engedd meg magadnak, hogy ott maradjon a szívedben egy életen át. Fogadd el, hogy már nincsen ott a mindennapjaidban, nem mentek moziba, kirándulni, nem beszéltek órákat telefonon. Ezek mind-mind a múlt. Annyit tudsz tenni, hogy csak a szépre emlékszel és megbékélsz a különválással. Bocsásd meg a rosszat. Ereszd szélnek, hadd menjen. Egy nap, hidd el, mikor erre az emberre gondolsz, majd hálát adsz, hogy egykoron ismerted. Nem akarod már görcsösen visszahozni az életedbe, mert addigra megértetted, hogy ő a múltad és nem a jelened,és jövőd. Büszke leszel magadra, hogy milyen erősen végig tudtál menni a feledés rögös útján. Egy nap könnyebb lesz rágondolnod. Lehet, hogy most nehéz és fáj, de tudd, hogy meg tudod csinálni.