Sorry, no posts matched your criteria.

Egyszer eléggé eleged lesz

Hiszem azt, hogy mindenkinél eljön az a pont, amikor már nincsen tovább. Vannak párok, akik hónapokig, évekig kínlódnak egymás mellett, de képtelenek kilépni a kapcsolatból. Miért? Tudják mindketten, hogy ennek már annyi, viszont nem jött el egy kritikus pont, ami után már visszafordíthatatlanul vége köztük mindennek. Kell valami olyan esemény, ami végleg kiveri a biztosítékot.
Addig ennek nem lesz vége, míg nem jön valami esemény, ami végleg beteszi a kaput. Kinél mi ez, kinek mi a gyenge pontja. Pl. nem védett meg eléggé, megcsalt, vagy – ne adj Isten – bántalmazott fizikálisan. Van, akinek az is elég, hogy elhanyagolják. Gondolj bele, te vagy az a lány, aki úgy érzed, megtettél minden tőled telhetőt a srácért, ő azonban aligha viszonozta igyekezeted. Mindennap főtt étellel vártad, noha hulla fáradtan érkeztél haza munkából. Csak az vezérelt, hogy enni adj szíved választottjának. Ő hazajön, beletúr az ételbe, eszegeti, aztán a végén feláll és megy nézni a meccset. Egy édes csókkal vegyített köszönöm a kanyarban sem volt, vagy ha mégis, abban nem volt érzelem. Ilyenkor csalódsz és érzed, ahogy száll ki belőled az energia. Minden tőled telhetőt megtettél, hogy egy életre szóló élményt kapjon születésnapjára: torta, meglepetés buli, vagy egy romantikus vacsora.

Mikor a tiéd jön? Kapsz egy tábla csokit, meg egy szál virágot és el vagy rendezve. Örülj neki.

Mikor valami programot találnál ki – egy mozi, múzeum, nyaralás – akkor jönnek a kifogások. „Majd máskor, most nem érek rá.” Vagy „Nekem ehhez nincsen kedvem.” Ilyenkor esetleg arra gondolsz, hogy te bezzeg mindig ugrottál, amikor ő rukkolt elő egy ötlettel. Végig ülted azt a céges rendezvényt, ahol semmi keresnivalód nem volt, a nem túl kedves anyós minden kérésére ugrottál. Mi jött viszonzásul? Szinte semmi. Érzed, hogy egyre mélyebben vagy a szomorúság gödrében, de még mindig nem lépsz ki onnan. (Ha igen, akkor őszintén büszke vagyok rád!) Még mindig nem történt valami kritikus, te pedig nyelsz és csak nyelsz. Már tudod, hogy nem ez lesz a holtodiglan, holtomiglan kapcsolat, mégsem vagy képes megmoccanni, ülsz tovább a fenekeden és tűrsz. Hirtelen egyik napról a másikra azonban történik valami – és őszintén remélem, hogy történik valami –, ami után azt érzed, hogy ennek annyi. Lehet, hogy nem egy eget rengető esemény, mégis neked az lesz a jéghegy csúcsa. „Már megint nem volt képes telefonálni, hogy késni fog.” Ekkor ez ad neked egy olyan löketet, ami arra késztet, hogy azonnal, páros lábbal rúgd ki a lakásból. Egy pillanat nem sok, annyit nem vagy képes már vele együtt tölteni. …és ha eljutottál erre a pontra, akkor nagy mosollyal az arcomon, ismeretlenül azt mondom neked: nagyon büszke vagyok rád! Most végre olyan szabadságot fogsz érezni, amiben régen nem volt részed. Végre megint szépen elkezdesz megnyílni a világ felé és újra önmagad lehetsz. Ez volt a helyes lépés, hidd el! Ha azt érzed, hogy rossz döntés volt, tudnod kell, hogy NEM! Ez a legjobb, amit magadért tettél. Majd jön valaki, aki a vacsorákat, a meglepetéseket, az igyekezetedet, meg úgy ámblokk az egész személyedet értékelni fogja, SŐT ugyanezt kapod tőle vissza. A karma tudod milyen… Mindenki azt kapja, amit egykoron adott. Most jöhet majd a srácnak egy olyas valaki, aki úgy fog vele bánni, ahogy ő bánt veled annak idején.  

loading...